Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 109 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-109
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bartos Lóránt

2004. február 12.

Erdélyben a hetvenes években indult útjára a táncházmozgalom. A diktatúra utolsó éveiben azonban a legtöbb településen ideiglenesen szüneteltették tevékenységüket a táncházak, amelyek aztán a kilencvenes években rendre újjáéledtek. A Krónika összeállításában bemutatta, hogy néhány olyan erdélyi városban, amelyben jelentős magyar közösség él, jelenleg milyen helyzetben vannak a táncházak. Kolozsváron a Tranzit Házban a gyermekek meglepő ügyességgel ropják a táncot. – Nagyon büszkék vagyunk a gyerektáncházunkra – mondja Könczei Csongor, a rendezvényt szervező Zurboló táncegyüttes vezetője –, átlag 50-60 gyerek jár ide. 2002 októberétől együttműködnek Palocsay Katával, ő vezeti a táncház keretében működő játszóházat. A felnőtt-táncházba októbertől decemberig sokan járnak (átlag 80–100 fő), január-március között az egyetemi vizsgaidőszak, a vakáció miatt szinte senki, aztán tavasszal újra megtelik a Tranzit Ház. Újraindul a táncház Kézdivásárhelyen is, ahol tavaly júliusig működött a táncház, de akkor pénzhiány miatt le kellett állniuk. Idén havi két alkalommal lesz táncház, az oktató továbbra is Jánosi Róbert lesz. Csíkszeredán közel tíz év hagyománya van megszűnőben: kimaradtak ugyanis a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által heti rendszerességgel szervezett táncházak. Azonban havonta egy-két alkalommal felcsendül a muzsika a Városi Művelődési Házban. Marosvásárhelyen főleg az egyetemisták járnak táncházba, illetve a fiatal felnőttek, újságolta Ferencz Zsolt, a Folk Center Alapítvány tagja, a táncházak egyik szervezője. A muzsikát Moldován István és zenekara, illetve az Öves zenekar biztosítja, népdalokra Kásler Magda tanítja a jelentkezőket. Nagyváradon a várad-réti református templom mellett működő Csillagocska óvodában tartanak táncházat heti rendszerességgel. A talpalávalót a Komló zenekar húzza. A felnőttek számára a Partiumi Keresztény Egyetemen szerveznek táncházat. Gyergyószentmiklóson a 70-es évektől van táncház. Jelenleg a Városi Művelődési Központ szervez kéthetente táncházat. Sepsiszentgyörgyön a nyolcvanas években élte fénykorát a táncház, de kilencven után is működött – kisebb-nagyobb szünetekkel, különböző helyszíneken. Legújabb feléledése 2001 őszére datálható, azóta folyamatosan működik táncház a Háromszék Táncegyüttes és a városi művelődési ház közös szervezésében. /Antal Erika, Bartos Lóránt, Botházi Mária, D. Balázs Ildikó, Farkas Réka, Gergely Edit, Pengő Zoltán: Biztosított a hazai magyar táncházmozgalom utánpótlása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./

2004. március 23.

Csaknem másfél ezer hektár erdő került vissza Kézdivásárhely tulajdonába. Az 1968-as megyésítés következtében ugyanis több ezer hektár föld és erdőterület került át Háromszékről a szomszédos megyékhez: Vrancea, Bákó megye birtokolja a székelyek örökségének egy részét. Ozsdola és Gelence után Kézdivásárhely is több ízben próbálta meg visszaszerezni azt az összefüggő erdőterületet, amely a Bákó megyei Szaloncfürdőt (Slanic Moldova) gazdagította, jóllehet egy 1939-es telekkönyvben található bejegyzés szerint a kérdéses terület „Kézdivásárhely város javára bekebeleztetik”. Végül a Bákó megyei tulajdonmegállapító bizottság pozitív döntést hozott a kézdivásárhelyi tanács kérését illetően, és így 1470 hektár kerül vissza a jogos tulajdonoshoz. Török Sándor polgármester szerint a város költségvetésében hozzávetőlegesen hárommilliárd lejes többletet jelent majd a zöld arannyal való gazdálkodásból származó bevétel. Török szerint a pénzen kívül erkölcsi elégtételt is jelentett a bákóiak döntése, hiszen ismét birtokukba vehetik az egykori tulajdont az ezeréves határig. A Nagy Sándor hegycsúcs keleti lábánál található erdő egyetlen tömbben van, nagyon gazdag állatállományban, és az utolsó néhány évben nem végeztek rajta tarvágást. /Bartos Lóránt: Megegyeztek a Bákó megyeiekkel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

2005. május 6.

Két kézdivásárhelyi középiskola, a Nagy Mózes Gimnázium és a Bod Péter Tanítóképző is tart iskolanapokat a hét végén. A Nagy Mózes Gimnázium ünnepségsorozattal ünnepli alapításának 325. évfordulóját. A Céhtörténeti Múzeumban megnyitották az iskola rajztagozatos diákjainak kiállítását. A Bod Péter-napok keretében május 6-án tartják Kézdivásárhelyen az V. Erdélyi Kossuth-szónokversenyt. /Bartos Lóránt: Nagy Mózes- és Bod Péter-napok Kézdivásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

2005. június 6.

Mintegy kéttucatnyi gyerek- és ifjúsági néptánccsoport közel 300 tagja vett részt a felső-háromszéki Perkőn első ízben megszervezett erdélyi gyermek- és ifjúsági néptánc-együttesek találkozóján. A rendezvényre szlovákiai és magyarországi néptáncegyütteseket is meghívtak. /Bartos Lóránt: Néptánccsoportok találkozója a Perkőn. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

2005. július 22.

Július 14–26. között több mint négyszáz cserkész jött el a gelencei emléktáborba. A romániai magyar cserkészmozgalom tizenöt éves fennállásának alkalmából a Romániai Magyar Cserkészszövetség vajdasági, felvidéki, európai uniós és egyesült államokbeli magyar cserkészeket is meghívott a Kovászna megyei településre. Az ifjú cserkészek Wass Albert Vérben és viharban című kisregényének szellemében szervezik a tábori életet; a négy altábort is a regényben szereplő Csele, Udvarhelye, Ernák és Orgovány helynévről keresztelték el. A cserkészek kézműves-foglalkozásokat tanulnak, esténként népdalokat énekelnek, és gyalogtúrákat tesznek a környéken. Ezenkívül naponta busz szállítja őket Tusnádfürdőre, ahol részt vesznek a szabadegyetem előadásain. /Bartos Lóránt: Cserkészemléktábor: angol szabályzat, székely eredetmítosz. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./

2005. augusztus 26.

A Kézdivásárhelyhez tartozó Sárfalván most nincs olyan kút, amelyből ivóvizet lehet meríteni, a pincék nagy részében víz áll, néhány házat az összeomlás veszélye fenyeget. Néhány utcában és udvaron másfél-kétméteres a víz. A pincékből kiszivattyúzott víz néhány óra leforgása alatt újratermelődik. A belvíz mocsarasodik, iszonyú bűzt áraszt. Török Sándor, Kézdivá­sárhely polgármestere húszmillió lejt ajánlott fel a helyzet orvoslására, de a négyszáz méteres levezető árok kiásásához ez távolról sem elegendő. A helybeliek kétségbe vannak esve, egy portán a drága pénzen megvásárolt kazán áll víz. /Bartos Lóránt: Víztenger Sárfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

2005. augusztus 29.

A második alkalommal megszervezett Berecki Napokon Dimény Zoltán polgármester magyarul és románul üdvözölte a jelenlevőket, köztük a magyarországi Hódmezővásárhely és Tótkomlós küldöttségeit. A berecki Comenius Általános Iskola diákjai népdalokat, népi táncokat mutattak be. Minifoci-bajnokságot rendeztek, volt favágóverseny is. A Szent Miklós-templom mellett található Petőfi–Bem-emlékhelyen díszfákat ültettek. /Bartos Lóránt: Falunapok Bereckben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

2006. szeptember 5.

Az elmúlt hét végén Lemhényben, a felső-háromszéki nagyközségben immár harmadik alkalommal került sor falunapokra. A községet alkotó két falu közti nagy távolság miatt az önkormányzat úgy döntött, évenként felváltva, Alsó-, majd Felsőlemhényben szervezi meg a faluünnepet. Idén a felsőlemhényi általános iskola udvarán zajlottak az események. Lukács Róbert polgármester köszöntötte a falu népét, majd bemutatta Lemhény turisztikai ismertetőfüzetét. /Bartos Lóránt: Falunapok Lemhényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

2006. november 28.

Ötvenhét éves korában elhunyt az Agache-ügyként elhíresült kirakatper egyik főszereplője. Feltehetően infarktus következtében november 25-én elhunyt Reiner Antal. A Szaláncfürdőn született, Esztelneken élő férfi december 22-én töltötte volna 58. életévét. Reiner Antal jelen volt a kézdivásárhelyi milicista őrnagy, Aurel Agache 1989 decemberében történt meglincselésénél. A férfi éveken keresztül állandó szereplője volt annak a bírósági eljárásnak, amelyet a post mortem ezredesi rangra emelt Agache meggyilkolása miatt indítottak. A törvényszék az ügyben való részvétele kapcsán börtönbüntetésre és anyagi kártérítésre kötelezte Reinert. Azzal gyanúsították, hogy részt vett Agache meggyilkolásában és a holttest meggyalázásában. Az 1997-ben indított Agache-per kezdetén Reiner Magyarországra menekült, ahol négy évet töltött, 2001. augusztus 4-én pedig hazatért Esztelnekre. A rendőrök letartóztatták, majd miután hároméves börtönbüntetéséből 16 hónapot letöltött, 2003. február 12-én elnöki kegyelemmel szabadult. Akkor azzal a veszéllyel szembesült, hogy elveszítheti javait, ugyanis a meglincselt milicista legnagyobb fia pert indított anyagi kártérítést követelve. Reiner egy esztelneki ház résztulajdonosa volt, melynek elárverezésére végül mégsem került sor annak köszönhetően, hogy New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány gyűjtést indított, és a befolyt pénzösszegből kifizette Agache követelését. /Bartos Lóránt: Elhunyt Reiner Antal. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

2007. március 1.

Építőteleppé alakult a kézdivásárhelyi Vigadó művelődési ház belseje, a tervek szerint szecessziós épület nagyterme hamarosan visszanyeri eredeti pompáját. A Vigadó ötszáz férőhelyes színháztermét a kommunizmus éveiben teljesen átalakították. /Bartos Lóránt: Domborodnak a páholyok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./

2007. május 22.

Egyhetes kulturális rendezvénysorozat keretében nyitják meg a nagyközönség előtt a Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Házat; ez az önkormányzat ajándéka az idén 600 éves vargavárosnak. Az újjászületett Vigadóba visszaépítették a kommunista rezsim ideje alatt lebontott páholyokat, korszerű fény- és hangtechnikával látták el, restaurálták Földi István 20. század elején készített freskóját is. Május 22-én történelmi vetélkedővel kezdődik a céhes város születésnapi rendezvénysorozata, majd a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Liliomfi című előadása következik. A következő napokban bemutatják Földi István Gábor Áronról szóló színdarabját, amelyet Szőcs Géza, a Siculus Rádió főszerkesztője rendezett, fellép a Ghymes Együttes. Több könyvbemutató is lesz. A városünnepre jelent meg Kocsis Károly szerkesztésében a Kézdivásárhely és vidéke című kiadvány. /Bartos Lóránt: Megnyílik a Vigadó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

2007. június 25.

Háromszék – Kézdiszék, Sepsiszék, Orbaiszék – olvasható azon a hármas kopjafán, amelyet június 23-án avattak fel Gelencén a Bodor György Művelődési Ház udvarán. Az eseményt a nyolcadik alkalommal megszervezett Gelencei Napok keretében szervezték; az avatóünnepséggel egy időben a nemrég megalakult Szent László cserkészcsapat 11 tagja is letette az esküt. A kopjafaegyüttest a gelencei Both fivérek, László és Imre a csernátoni tájmúzeum vezetője, Haszmann Pál irányításával készítették el. Többek között a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara és mazsorettcsoportja, valamint a kolozsvári Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat lépett fel, számos koncert és sportrendezvény zajlott. /Bartos Lóránt: Kopjafaavató Gelencén. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

2007. július 5.

Fehérlófia témával szervezték meg Bálványosfürdőn az Incitato művésztábort. Az ember és a ló kapcsolatát jelenítik meg azok az alkotások, amelyek a Bálványosfürdőn zajló XV. Incitato Művésztáborban készülnek. Idén mintegy húsz magyarországi és erdélyi képzőművész dolgozik a művésztelepen. A kéthetes tábor fő motívuma minden évben a ló. Simó Enikő, a tábor művészeti vezetője elmondta, valamennyi vendég számára kihívást jelent ebben a témában alkotni. A táborban készült munkákat az immár hagyományossá vált Incitato kiállításon mutatják be a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban. /Bartos Lóránt: Monda ihlette művek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./

2007. augusztus 21.

Több időszakos tárlatot nyitottak meg Kézdivásárhelyen a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával a Vigadó Művelődési Házban. Kakas Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója Esztelnekkel kapcsolatos fotóit állították ki. A Kézdiszéken élő, illetve onnan elszármazott képzőművészek impozáns tárlatán – amelyen a helybeli Vetró, Kosztándi és Sárosi művészcsaládokat többen is képviselik – festményeket, grafikákat, szobrokat és számítógépes grafikai programmal készült kompozíciókat lehet megtekinteni. A műalkotások zöme a magyarsághoz, a találkozóhoz kötődik: Vetró Bodoni Zsuzsa pasztellképein a perkői búcsú összetartó erejét érzékelteti, Kosztándi Jenő festményén a széttöredező harangokból ágyú körvonalazódik. A tárlat megnyitóján a Fórika Balázs által vezetett kantai kórus lépett fel. A földszinti kiállítóteremben a csernátoni népművészek munkáiból nyílt tárlat, a pincében pedig a Beke Ernő vezette Hobby cserebere-klub rendezett tárlatot. /Bartos Lóránt: A pincétől a padlásig. Kiállítások nyara Kézdivásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

2007. augusztus 30.

A Czuczor–Fogarasi-szótár alapján dolgoznak a csernátoni nyelvművelő táborban, Marácz László, az amszterdami egyetem docense, Kisberk Ferenc fertődi gépésztanár és Haszmann Pál, a múzeum őrzőjének vezetésével Erdélyben premiernek számító nyelvápoló tábor zajlik a csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeumban. A táborozó – magyarországi és erdélyi – gyerekek számára új megközelítés szerint nyújtanak ízelítőt a magyar nyelv titkaiból. A szógyök, azaz a nyelv legkisebb szótani egységének a szempontjából ismertetik mindazon szavakat, amelyeket a mai fiatalok már nem ismernek, vagy nincsenek teljesen tisztában a jelentésükkel. Marácz László elmondta, a Czuczor Gergely által megkezdett, majd a Fogarasi János által befejezett alapmű, A magyar nyelv szótára alapján zajlik az oktatás, a múzeum pedig ilyen szempontból ideális helyszínül szolgál számukra. „A régi gépek, berendezések, régi háztartási eszközök elnevezését próbáljuk elhelyezni a gyökrendszerben, az oktatás alatt a gyerekekkel közösen derítjük ki, hogy a megvizsgált szavak magyar eredetűek-e vagy sem” – mondta a Hollandiában élő professzor. A kolozsvári Transylvanian Treasure Box (Erdélyi kincsesláda) alapítvány által támogatott rendezvényen a gyerekek betekintést nyerhetnek a kézműves-foglalkozásokba is. /Bartos Lóránt: A szekértől a szekercéig. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

2007. augusztus 31.

Vőfélynek lenni eredeti foglalkozás, bár kihalófélben van már a szakma. Ezt a következtetést vonhatta le az, aki a felső-háromszéki, hagyományt ápoló vőfélyek első ízben megrendezett találkozóján megjelent. Ágoston József, a csernátoni kultúrotthon vezetője és Bara Kádár Imre gelencei vőfély fejében a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy találkozót szervezzenek a kézdiszéki, „régivágású” vőfélyek számára is. Niczuly Ödön csernátoni vőfély mind a 17, Felső-Háromszéken aktívként számon tartott vőfélyt meghívta a találkozóra. Heten objektív okok miatt távol maradtak, de így is tíz, „eskető mesterember” jelent meg a mulatságon. /Bartos Lóránt: Vőfélyek, ha összegyűlnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

2007. szeptember 13.

Idén átadják Kézdivásárhelyen a 17 éve épülő Petőfi Sándor Általános Iskola épületét. Az 1989-ben elkezdett iskolaépületben 24 tanterem várja a diákokat, Tóth Mária iskolaigazgató szerint a kisebb helységekben is osztálytermeket rendeznek be, mivel a tanulók létszáma az elmúlt évekhez képest megnőtt. Az idei tanévet több mint 550 diákkal kezdik. Az iskola lassan épült, mert a mindenkori kormány soha nem különített el elegendő pénzt, hogy az oktatási intézményt be lehessen fejezni. Az építkezés alatt Borbély László fejlesztési középítkezési és lakásügyi miniszter többször megtekintette a munkálatokat, és folyamatos támogatásáról biztosította a céhes város önkormányzatát. /Bartos Lóránt: Tizenhét évig készült. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

2007. szeptember 26.

Alig egy hónappal a Kézdialmást bemutató falufüzet megjelenése után újabb kézdiszéki községről, Kézdiszentkeresztről jelent meg húszoldalas, színes fényképekkel illusztrált ismertető. Kézdiszentkereszt és Bélafalva földrajzi, történelmi ismertetője mellett megtalálható benne a műemlékek, emlékművek, a látnivalók leírása, a híres szülöttek, a népi mesterek, valamint a testvértelepülésekről egy-egy rövid ismertető. A falufüzet felelős kiadója Jakab Mária Edit, Kézdiszentkereszt község polgármestere, szerkesztette és a fotókat készítette Bartos Lóránt és Iochom István. /(Dévai): Kézdiszentkereszt falufüzete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

2007. szeptember 28.

Fekete János mártírpapnak állítanak szobrot a felső-háromszéki Gelencén. A Petrovits István készítette 2,4 méteres bronz műalkotás gipszmását elszállították egy marosvásárhelyi magánöntődébe. A szobrot Szent Imre napján, november 5-én, Gelence búcsús napján állítják fel. Fekete János 1885-ben született és 1952-ben börtönben hunyt el, a nagyközség katolikus templomának kertjében temették el. A műalkotás a tavaly felállított, Márton Áront ábrázoló Petrovits-szoborral szemben fog elhelyezkedni, így a gelenceiek a kommunizmus alatt sokat szenvedett két egyházi személyiség képmása előtt elhaladva lépnek majd be Isten hajlékába. Fekete János 1936-tól volt Gelence plébánosa, később Felső-Háromszék kerületi esperesévé nevezték ki. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja volt. 1950-ben házkutatást tartottak otthonában, 1951 februárjában letartóztatták és a brassói Szekuritátéhoz vitték, mert nem ismerte el a Márton Áron püspök letartóztatása után államilag kinevezett egyházmegyei vezetőket. Miután hónapokon át föld alatti cellában tartották, 1951 augusztusában átvitték a brassói fellegvárba, két hét múlva pedig a bukaresti börtönbe, majd a Targu Jiu-i fogolytáborba vitték, ahol 1952. március 25-én meghalt. /Bartos Lóránt: Tisztelgés a mártírpap előtt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./

2007. október 1.

Pert nyertek a román állam ellen a köztudatban Agache-ügyként elhíresült történet szereplői. Szeptember 27-én hirdetett ítéletet az Európai Emberjogi Bíróság. Reiner Antal, Paizs Ottó, Konrád János és Héjja Dezső azért tettek feljelentést az európai intézménynél, mivel úgy ítélték meg, hogy a román igazságszolgáltatás részrehajló volt, és szubjektíven viszonyult ügyükhöz. A négy kézdivásárhelyi férfi ellen a rendszerváltást követően pert kezdeményezett Aurel Dionisie Agache, az 1989 decemberében meglincselt Aurel Agache milicista legnagyobb fia, aki úgy vélte, hogy apja haláláért az említettek felelősek. Agache, a post mortem ezredesi rangra emelt milicista 1989 decemberéig a kézdivásárhelyi milícia gazdasági osztályának volt a munkatársa, a forradalomkor azonban a céhes város főterén a népharag áldozata lett. A strasbourgi bíróság most úgy határozott, az ötéves ügyvizsgálati idő, valamint az alapfokon, táblabíróságon és a legfelsőbb bíróságokon három éven és négy hónapon keresztül zajló peridő túlságosan hosszadalmas egy normálisan működő igazságszolgáltatási rendszerben, ugyanakkor úgy véleményezett, hogy a négy felperesnek nem volt lehetősége szembesülni az Agache által állított, állítólagos bűnösségüket bizonyító tanúkkal. A strasbourgi bíróság szerint a tanúkat egyetlen kivétellel nem egy román törvénybíró, hanem más, államapparátusi szerv hallgatta ki. Reiner Antal nem érte meg, hogy az Európai Emberjogi Bíróság ítéletét kézbe vehesse. 2006. november 25-én hunyt el, 57 évesen. Abban a házban, amit az erdélyi társadalom összefogásával a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítványnak sikerült megvásárolnia. Az alapítvány azért vette meg a házat, hogy az apja halála miatt kártérítési civil pert indító és azt megnyerő Aurel Dionisie Agache ne tudja elárvereztetni. Reiner összesen húsz hónapot töltött börtönben, majd elnöki kegyelemben részesült. /Bartos Lóránt: Agache-ügy: utolsó felvonás? = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

2007. november 9.

Fekete János mártírpapnak állítottak szobrot a Kovászna megyei Gelencén. Fekete Jánost /sz. Bélafalva, 1885. szept. 30./ 1908-ban szentelték pappá. Sepsikőröspatakon a trianoni békeszerződést követő években felvállalta a harcot a hatóságokkal a magyar nyelvű iskoláért. 1936-tól Gelence plébánosává nevezték ki. Fekete János az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja volt. 1950-ben házkutatást tartottak nála, 1951 februárjában letartóztatták, és a brassói Szekuritátéra vitték, mivel nem ismerte el a Márton Áron püspök letartóztatása után államilag kinevezett egyházmegyei vezetőket. Egy évig földalatti cellában tartották, ahol a fénytelenség, a sorozatos kihallgatások testileg megtörték. Fél év alatt 92 kg-ról 38-ra fogyott le. 1951-ben a bukaresti Ghencea börtönbe vitték, ahol két év börtönbüntetésre ítélték. Néhány nap múlva a Targu Jiui fogolytáborba vitték át, ahol 1952. március 25-én meghalt. Jeltelen sírban hantolták el, de hozzátartozóinak közbenjárása révén Gelencén, a római katolikus templomkertben újratemették. „Mi volt a bűne Fekete Jánosnak? Tekintélyének és közkedveltségének lerombolásával, megfélemlítéssel akarták megtörni a felső-háromszéki papság ellenállását, mert nem akartak engedelmeskedni az államot kiszolgáló egyházi hatóságoknak. Így lett vértanúja az erdélyi egyházmegyének, akiről sosem szabad megfeledkezni” – írta róla Jakab László Az erdélyi vértanú börtönviselt és jelesebb papok rövid életrajza /2001/ című könyvében. /Bartos Lóránt: Szobrot állítottak a mártírpapnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

2007. november 29.

Tucatnyi felső-háromszéki besúgó álnevének jutott birtokába a Krónika napilap. Egy 1984. augusztus 28-i, kézdivásárhelyi keltezésű, egyetlen gépelt oldalnyi jegyzőkönyvről van szó, amelynek kíséretében az 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén népharag áldozatává lett Aurel Agache, a helyi milícia gazdasági osztályának őrnagya tizenkét besúgó álnevét és dossziéját, valamint tizenhárom nyomozati iratcsomót adott át kollégáinak, Ioan Banciu főhadnagynak és Aurel Grama hadnagynak. Egyelőre talány, hogy kik lehetnek azok a személyek, akik Agache őrnagynak embertársaikról jelentettek. Erről a dokumentumot a laphoz eljuttató Aurel Dionisie Agache, az elhunyt őrnagy nagyobbik fia sem tudott beszámolni. Szerinte ez aligha tudódik ki, miután 1989. december 22-én, a romániai rendszerváltozás kirobbanása napján a tömeg a városi milícia épületéből és lakásukból is kidobálta és megsemmisítette az iratokat, a Krónikának átadott irat pedig a lakásukban megmaradt egyetlen dokumentum. A jegyzék szerint a besúgók közül Dumitru, Lipinka és Vasile az akkori állami kereskedelmi vállalatról (ICS) jelentettek. Csernáton községért egy Koday Z. fedőnevű személy „felelt”, a Munka Szövetkezetről Tibi, a városgazdálkodási vállalatról Torok (Török?), az egykori kereskedelmi lerakatról (ICRA) Cojoaca, a kórházról pedig Jenő jelentett. A besúgók között szerepel Deák Sándor, Peri Ion, Orban és Andrei fedőnév is, ezekről nem derül ki, hogy milyen intézményekről kellett jelentéseket tenniük. /Bartos Lóránt, Benkő Levente: Ki fújt Agachénak? = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

2008. június 23.

Felső-Háromszék legrégebbi rádiójának, a kézdivásárhelyi Siculus Rádiónak egy hónapja új tulajdonosa van Kónya Zita angol szakos tanárnő személyében. Az új tulajdonos megvásárolta Szőcs Géza kézdivásárhelyi tulajdonos-főszerkesztőtől a rádiót, amelynek évek óta külső munkatársa volt. Kónya Zita új adásokat szeretne létrehozni, és mihelyt a cég pénzügyi helyzete lehetővé teszi, új főszerkesztőt is kinevez. Tizenhárom évvel ezelőtt, a Siculus Rádió alapításakor több tulajdonos is volt, de az évek során egyedül Szőcs Géza maradt a 95-ös ultrarövidhullámon vételezhető médium vezetőségében. A rádió kezdetben csak néhány órát sugárzott, majd fokozatosan egész naposra növekedett az adásideje. Egyik meghatározó műsora a Vasárnapi jegyzet volt, amelyet a főszerkesztő vezetett. A hetvenkét éves Szőcs Géza több alkalommal is felvetette a rádió eladásának tervét. /Bartos Lóránt: Újítások várhatók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./

2008. augusztus 21.

Idén is több ezer ember vett részt Erdély – Csíksomlyó után – második legnagyobb búcsús ünnepén, a kézdiszentléleki Perkőn tartott augusztus 20-i egyházi ünnepségen. A katolikus hívők ezreit a kánikula sem riasztotta el attól, hogy részt vegyenek a kápolna mellett felállított szabadtéri színpadon celebrált szentmisén. /Bartos Lóránt: Szent István-nap a Perkőn. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

2008. október 8.

Varga Gabriella Vencser László kanonokról írt Itthon és otthon. Vencser László 60 éve /Státus Kiadó, Csíkszereda, 2008/ című interjúkötetét mutatták be a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban. Az Új Katedra című pedagógiai folyóiratot szerkesztő Varga Gabriella 2007-ben találkozott a gyergyóditrói születésű Vencser Lászlóval, ekkor született a gondolat, hogy interaktív beszélgető regényt írjon a Linzben élő kanonokról és annak nem mindennapi életéről. A könyv valójában dokumentum, szépirodalmi igénnyel megírt legújabb kori történelem. /Bartos Lóránt: Könyv a kanonok hatvan évéről. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

2008. október 20.

Berecken befejeződött Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótábor, amelynek ötletgazdája Nagy P. Zoltán csíkszeredai fotóművész, a Hargita Népe nyugalmazott fotóriportere. A háromszéki Berecken immár hetedik alkalommal megszervezett egyhetes táborozáson több ezer fotót készítettek a környéket bebarangoló hazai és magyarországi fotóművészek. /Bartos Lóránt: Több ezer kép Háromszékről. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

2008. november 5.

Új hetilap jelenik meg Székely Újság néven Kézdivásárhelyen, november 6-án. A magát közéleti hetilapként meghatározó új kiadványt a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A lapigazgató Sántha Attila költő, író, aki egyben a kiadó egyesület elnöke. Sántha Attila elmondta: független, pártatlan hetilapot kívánnak szerkeszteni, amelyet sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt nem tud majd befolyásolni. Eddig Felső-Háromszék lakossága egyetlen regionális hetilapból, a 12. éve működő Székely Hírmondóból értesülhetett a vidéket érintő hírekről. A kezdetben 5000 példányban megjelenő Székely Újságot Felső-Háromszéken, valamint Orbaiszék és Sepsiszék egyes településein is terjesztenék. A Székely Újság felelős szerkesztője Zs. Ambrus Ágnes magyar szakos tanfelügyelő, szerkesztői Koszti Ildikó, Ferencz Éva, Jancsó Katalin és Salamon Balázs. A lap jogelődje a Kovács J. István által szerkesztett, az 1900-es évek elején megjelent, Kézdivásárhely történelmének leghosszasabb életű hasonló nevű hetilapja, amelyet néhány lelkes helybéli 1989 karácsonyán adott ki újra /1991. márciusáig jelent meg/, a rendszerváltás idején a mostani lapigazgató és felelős szerkesztő is részt vett annak szerkesztésében. /Bartos Lóránt: Új lap, hajlongás nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ 2002 márciusában jelent meg a Székely Újság harmadik sorozata, melyből csak kilenc szám látott nyomdafestéket. /Iochom István: Újraindul a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

2008. november 6.

A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság kezdeményezésére immár a második éve, hogy szobrokat állítanak az államalapító Szent István király fiának, Szent Imre hercegnek. Gelencén november 5-én Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének jelenlétében, az egri dr. Seregély István nyugalmazott érsek által celebrált búcsús szentmisét követően avattak szobrot Szent Imrének. A mellszobor Lantos Györgyi szobrászművész alkotása, akinek a szobrai azokat a magyarországi és erdélyi településeket díszítik, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a liliomos herceghez. Seregély István kifejtette: nem a szavak a fontosak az 1007-ben született herceggel kapcsolatosan, hanem azok a cselekedetek, amelyek Szent Imrét halhatatlanná tették a magyarság számára. „Hűséges volt keresztény magyar hitéhez, és méltóvá vált arra, hogy a magyarság ily módon állítson emléket számára” – hangsúlyozta. Lezsák Sándor beszédben ismertette a fiatalon elhunyt liliomos herceg életútját, s annak ma is érvényes szellemi örökségét. „Szent Imre herceg követte az államalapító István királyunk, atyja örökségének előírásait, és annak szellemében élt. Szent Gellért püspök tanítványaként teljesítette az egyik legfőbb keresztény parancsolatot: szerette Istent és embertársait” – emelte ki Lezsák. /Bartos Lóránt: Szobor Szent Imrének. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

2009. május 21.

Május 20-án Kézdivásárhelyen a református templomban tartott európa parlamenti választási kampánygyűlést a Magyar Összefogás (RMDSZ, EMNT), melynek listavezetője, Tőkés László EP-képviselő a romániai magyarság által járható egyetlen útként emlegette az összefogást, és a sérelmek félretevésére, csatlakozásra szólította fel a távol maradt Magyar Polgári Pártot. A kampánygyűlésen részt vett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség küldöttsége (Orbán Viktor elnök, Németh Zsolt és Szijjártó Péter országgyűlési képviselő). Orbán Viktor elmondta: nem pártoskodni jött Erdélybe, hanem a nemzet ügyét kívánja szolgálni. Tudni kell, hogy az utóbbi időben azokban az országokban indult gyors fejlődés, ahol stabil autonómia érvényesült: Spanyolországban és Olaszországban. /Kampányolás magyar összefogással. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ A magyar nemzet jövőbeni európai súlya a tét az európai parlamenti választásokon, erős anyaország nélkül nem lehet hatékonyan képviselni a határon túli magyarság ügyét sem – jelentette ki Kézdivásárhelyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Szerinte a következő évtizedekben nagyobb jelentősége lesz a nemzeteknek, mint az országhatároknak. A nemzet lesz ugyanis a legnagyobb felhajtó és alkotó erő a világban, és mindenütt felértékelődik majd az autonómia ügye. Orbán Viktor Sepsiszentgyörgyön úgy fogalmazott: az elmúlt hét évben Magyarország gyenge országgá vált, veszített súlyából, erejéből, befolyásából, de a Kárpát-medencei összmagyarság célja, hogy Magyarország ismét erős állammá, és igazi anyaországgá váljék. Tőkés László református püspök szintén az összefogás szükségességét hangsúlyozta. /Lázár Lehel, Bartos Lóránt: Orbán: a magyar nemzet súlya a tét. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

2009. június 15.

Márton Áron, a neves erdélyi római katolikus püspök szobrát avatták fel június 14-én Kovásznán, a szintén háromszéki Szentkatolnán Bálint Gábor orientalista büsztjét leplezték le június 13-án. Kovásznán Márton Áron 2,2 méter magas, egész alakos szobrát, a dombóvári Varga Gábor szobrászművész alkotását a római katolikus templom előtt állították fel. Szentkatolnán a helyi Bálint Gábor Egyesület kezdeményezte a település szülöttjének, a 17 nyelven beszélő Bálint Gábor nyelvtudós szobrának felállítását. A mellszobor Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész munkája. Az avatóünnepségen Bakk Pál nyugalmazott tanító, helytörténész és Jakab Jolán tanárnő elevenítette fel az orientalista életútjának legfontosabb állomásait. Bálint Gábor fontos munkái: A honfoglalás revíziója vagyis a hun, székely, magyar, besenyő, kun kérdés tisztázása (1901), továbbá a Lexikon cabardico–hungarico–latinum (1904). /Bíró Blanka, Bartos Lóránt: Nagy emberek szobrai Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./ Június 13-án szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola leleplezték le a névadó mellszobrát, Vetró András alkotását. Szőcs Kölcze Ervin iskolaigazgató, a Bálint Gábor Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez, majd a nagy nyelvtudós munkásságának legavatottabb ismerője, Bakk Pál ny. tanító, helytörténész mutatta be a település leghíresebb szülöttjét. A tudományos konferencia keretében dr. Obrusánszky Borbála budapesti történész-orientalista Bálint Gábor és a Székely Nemzeti Múzeum kapcsolatáról szóló előadását dr. Borcsa János olvasta fel. Ezt követően a Bálint-emlékkiállítást tekintették meg az érdeklődők. /Iochom István: A nyelvtudós hazatért szülőfalujába (Szoboravatás Szentkatolnán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-109




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998